Sírva ébredtem fel a sötétben és nem tudtam, hogy most kezdtem-e sírni vagy a könnyeim mindvégig ömlöttek amíg aludtam. Folyton visszatérő rémálmom sokkja alatt voltam. Fölbámultam a szobám sötét mennyezetére. Éreztem hogy még csak az éjszaka közepén járunk. Megtöröltem könnyes szemem a csuklóm fejével és fáradtan lecsukódó szememmel álomtalan alvásért fohászkodtam.
Rettentő igényes vagyok a szobámra, mármint a kinézetére. Az már más, hogy mindig kupi van.
Folyton sötét van, csak a felaggatott fények világítanak. A falon számos kép, emlék.
Szokásos reggelek egyike, Eleanor beront, én még időt kérek mert tudom hogy időben elkészülök, mint mindig. Lemegyek megreggelizni, az asztalon vár a kaja. Felöltözök, megcsinálom a hajam és elindulok a buszmegállóba. A buszon Sam mellett ülök. Végigszenvedek 7 órát az iskolában majd a fél 2es busszal hazamegyek.
De ma nem így történt. Valami megváltozott bennem. Hamarabb keltem mint El. Magamnak csináltam kaját, és a buszon egyedül ültem elöl. Egész nap a sírás kerülgetett, de lenyeltem a könnyeket. Utolsó évem, utolsó hete, most nem omolhatok össze, még bírnom kell.
Meglógtam fizikáról és a mosdóban bezártam magam. Egyedül éreztem magam, ebben a piszoknagy világban. Mély levegőt vettem és mintha mi sem történt volna a szekrényemhez siettem.
-Nem voltál Fizikán.-csapódott mellém a semmiből Conor.
-Micsoda felfedezés...-válaszoltam gúnyosan.
-Mi a bajod?-lépett elém ezzel megállítva engem.
-Semmi, amihez közöd is lenne.-léptem ki előle. Szekrényemhez érve a zárral szerencsétlenkedtem amikor végre sikerült kinyitni ismét Conor..
-Nem voltam elég világos?-motyogtam miközben a könyveimet rendezgettem.-Hagyj békén.-ekkor az állam alá kapott és kénytelen voltam a szemébe nézni.
-Te sírtál!-sóhajtotta mint aki megfejtett egy ezeréves titkot.
-Ezt miből gondolod?-fordultam el.
-A szemeid.. most nem olyan gyönyörűek..-mondta lágyan.
-Oké..-vágtam rá közömbösen és becsaptam a szekrényem ajtaját.-Majd beszélünk.-szúrós pillantást vetettem rá és elindultam órára.
-Matekon várlak.-intett majd ő is ment az órájára.
Életkedvem; 0. Semmi esély nincs rá, hogy én még ma visszamenjek arra a kib_szott bálra. Mióta hazajöttem El folyton a fülemet rágja, hogy hadd csinálja meg a hajam.. Apa megint csak este ér haza.. hurrá.
Nincs más választásom, mosolyogva tűrnöm kell, ahogy a nővérem elkészíti hajkoronám felveszem a puccos ruhát mellé az extra magas holdjárót és elballagnom oda ahova az ellenségemet sem küldeném.
Gondosan kivasalta a hajam és összefogta egy gumival, 6kg hajlakkot fúj a fejemre. Kisminkelt, segített felvenni a ruhát, és a madaras nyakláncomat amit még anno Samtől kaptam.
Készen álltam a halálra.
-Csodásan festesz.-gyönyörködött a ruhában El.-Mintha rád öntötték volna.
-Ugyan már...Úgy nézek ki mint egy úri picsa.-forgattam a szemem.
-Csitt! Louis-ék lassan ideérnek és elvisznek.-mosolygott egy nagyot majd szorosan megölelt.
-Remélem elkésik, mint szokott.-fontam össze a karom. Majd ahogy El említette, hallottam ahogy a kocsi megáll előttünk és dudál.
-Csak emlegetni kellett őket...-boldogan ugrált az ajtóhoz, hogy kinyissa Louinak. Körbepuszilták egymást majd Louis elém állt.
-A hintója előállt.-mutatott ki.
-Nagyon humoros vagy.-mosolyogtam rá gúnyosan majd kitipegtem a sötétbe. A kocsi fényszórói erősen a szemembe világítottak és csak egy sötét alakot láttam aki felém haladt. Hátrálni kezdtem. Egyre közeledett és a kezét nyújtotta felém. Eszem ágában nem volt megfogni. Pár pislogás után észrevettem azokat a feltűnően ismerős göndör fürtöket.
-Harry.-kiáltottam el magam majd hirtelen a számhoz kaptam.
-Sssh. Ne kiabálj.-szorított magához úgy hogy levegőt alig kaptam.
-Ezer éve nem láttalak.-öleltem át ugyan olyan erősen.
-Te is hiányoztál.-simogatta meg a hátam majd eltolt magától.-menjünk mielőtt még megfagysz.
-Vigyázz rá, Harry.-kiabált utánunk El. Válaszol Hazza csak bólintott.
A tornaterem felé haladtunk karöltve. Ahogy egyre hangosabb lett a zene, egyre hevesebben vert a szívem is.
Csak a cipőm kopogását lehetett hallani és a hangos zenét. Mikor a tornaterem ajtaja elé értünk erősen megkapaszkodtam benne és kinyitottam az ajtót.
Ahogy beléptünk megcsapott az alkohol és az izzadság szaga. Hiába is akarják megtiltani a tanárok az piát, ez egy végzős buli..
-Hozzak valamit inni?-fordultam Harryhez.
-Majd hozok én. Addig menj köszönj a barátaidnak. Úgy látom nagyon néznek.-mutatott Sam-ék felé.
-Megvárlak itt.-halványan rámosolyogtam.
-Szia.-fogta meg a vállam Sam.
-Hello.
-Ne haragudj. Hülye voltam tegnap. Annyira sajnálom.-szemeiben könnyek gyülekeztek ami engemis erre késztetett.
-Ugyan már.-borultam a vállára.-Csak ne sírj.
-Igazad van. törölgette óvatosan a szemét.-Nem akarom hogy elkenődjön a sminkem.-Na az ilyen megszólalásitól tudok a falra mászni de ezen most csak nevettem.
-Remélem a puncs megfelel.-nyújtotta át Harry a piros műanyag poharat.
-Tökéletes, köszönöm.-kortyoltam bele, de túl édes volt így a maradékot nem volt szándékomban meginni.
-Akkor én nem is zavarok.-grimaszolt a szájával Sam.
-Nem zavarsz, istenem.-kaptam utána.
-Ed már biztos vár. Majd beszélünk.-tette kezét a kezemre és eltűnt a tömegben.
-Minden oké most már köztetek?-hajolt közelebb Hazza.
-Ühümm.-bólogattam.
-Akkor gyerünk táncolni.-karolt belém és szó szerint a tömegbe vonszolt.
Mit mondjak, nem volt ínyemre a táncolás, de ez az utolsó alkalom hogy végzős bál, jobban mondva buliba vagyok. Sőt a partnerem sem egy mindennapi személy. Pörgős számokat adtak amire az ember általában csak ugrálni tud. Nos én a 15cm-es cipőben nem tudtam volna max bokatöréssel. Így levettem és a kezemben volt.
Fél órányi ugrálás, pörgés után félidőt kértem. Belebújtam a kis cipellőmbe és kitopogtam a tornateremből. A hosszú folyosón csak 1 lámpa égett, az is elég halványan. Levetődtem a földre és a fejemet a szekrényeknek döntöttem. Ebben a pillanatban éreztem, hogy nem hiába keltem fel reggel.
-Hát te hova szöktél?-csoszogott ki Harry.
-Csak egy kis szünetet kérek. Elfáradtam.
-Na gyerünk. Még nincs vége szóval gyere.-húzott fel.
-De ha fájni fog a lábam, neked kell cipelned!-böktem oldalba.
-Ma ez a dolgom, drágám.-megvillantotta féloldalas, imádnivalóan cuki mosolyát.
Kinyitotta előttem az ajtót és elvegyültünk a tömegben. Épp a
Summertime Sadness-t játszották amire mindenki pörgött rendesen. Telitorokból énekeltem én is bár nem hallotta szerencsére senki. Sam és Ed is hozzánk csapódtak majd Conor is megjelent Cara (-.-) társaságában. Ügyet sem vetve rájuk, Harry felé araszoltam. Egész közel voltunk egymáshoz, nagyon közel.
'Akkor most kicsit lassítunk.'-kiabálta be a DJ. Berakta a
Cannonball-t és hirtelen mindenki a párjához simult.
-Ha nem, bánod?-karolt át engem is Harry, de egy percig sem ellenkeztem. Amikor ahhoz a részhez ért a szám, hogy 'There's still a little bit of your face I haven't kissed' Harry a fülembe súgta. Libabőrös lettem.
Viszonylag szorosan egymáshoz simulva táncoltunk. Keze a derekamon. Fejemet hálára hajtottam és hagytam, hogy ringasson a zene. Biztonságban éreztem magam a karjaiban. Biztonságban mint még szinte soha.
2kor nehezen, de lefújták a tanárok a bulit. Szerintem nem volt olyan ember aki nem ivott volna egy korty alkoholt sem. Még jómagam is megittam egy pohárral ami kicsit megártott.
-Kicsit halkabban. Felébreszted az egész várost.-tapasztotta be a kezével a számat.-Indulhatunk haza?-óvatosan elvette a kezét a számról.
-Nem, még nem. Még korán van. Éhes vagyok.-nyafogtam.
-Akkor van egy ötletem, hova viszlek józanodni.-kacsintott rám. Fogott egy taxit, félkómásan bemásztam és álomba szenderültem.
 |
| A ruha |
 |
| Lisa szobája |
5 komment után folytatás :)
(ha már van 14 feliratkozott személy)
