♥ #3

Fejemet az ablaknak döntöttem és csak bambultam ki az ablakon egész úton. Nem volt semmi mondani valóm, de Eleanornak annál inkább. Csak úgy folyt belőle a szó, mint akit nem lehet leállítani, de nem szóltam közbe. Ha kérdezett bólogattam, amúgy meg szótlanul ültem végig a hazautat.

- Volna egy meglepetésem, ha hazaértünk.-erre a mondatára felkaptam a fejem.

- Milyen meglepetés?-fordultam felé.

- Majd meglátod.-rám nézett,mosolygott egy nagyot majd vissza az útra.

- Tudod, hogy nem csípem a meglepetéseket...-mondtam közömbösen.

Erre nem felelt és az út hátralévő részét csendben töltöttük. Ahogy a házunk elé értünk felcsillant a szemem.

-Hello Bells.-üdvözölt Louis egy hatalmas öleléssel.

-Szia Louis..-mondtam levegőért kapkodva.

-Hogy vagy mindig?-hajolt meg előttem.

-Nincs most vicces kedvében.-jött be kicsit később El egy nagy fehér szatyorral a kezében és a nappaliba ment vele.

-Na mi van? Kit kell megverni? -nyomott egy barackot a fejemre.

-Ne.-toltam el magamtól.- Ezt ne.-elakartam lépni előle, de elém állt.

-Na ugye megmondtam..-hallatszott bentről.

-A szobámban megtaláltok.-kerültem ki Louis-t és mikor a lábam az első lépcsőfokra tettem ő megragadta a kezem.

-Nem mész te sehova.-vigyorgott.-Amíg az ajándékodat meg nem nézted.-szó szerinte beráncigált a nappaliba.

-Bocsi, hogy nem csomagoltam be, de nem volt időm. Azért remélem majd így is tetszik.-nyomott a kezembe egy kisebb dobozt amin egy óriási piros masni volt.

Megforgattam a kezemben és meg is ráztam is hátha egy bomba, vagy valami ami zörög-e. De semmi.

-Bontsd már ki.-szólt rám kicsit erőteljesen Loui.

-Oké, oké.. csak meg kellett győződnöm róla, hogy nem-e ... -levettem a masnit és a doboz tetejét.

Legnagyobb meglepetésemre egy ruha volt benne. De még milyen ruha.

-Tetszik?-lépett közelebb El.

-Oda vagyok érte.-mosolyogtam rá.

-Akkor próbáld fel. Ha nem jó a méret, akkor még visszamehetünk kicserélni.-regélte.

-Majd később felpróbálom. Biztos jó..meg izé..-kerestem a kifogásokat, de  nem nagyon találtam.

-Tehát nem tetszik..-szontyolodott el.

-De, nagyon tetszik. De majd holnap veszem csak fel, mielőtt megyek!

-És ki lesz a kísérőd? Felkért már valaki?-kérdezte Lou aki a konyhából tért vissza egy csomag chips-el

-Ja.. de passzoltam.-haraptam a számba és leültem mellé hogy vegyek én is a chips-ből.

-Conor volt az, mi?-motyogta El, közbe gondosan összehajtotta a ruhát és visszarakta a dobozba.

-Meg Logan. De ők csak haverok. És megmondtam hogy nekem tökéletes lesz az este a haverokkal, kísérő nélkül is.-kaptam ki Louis kezéből a zacskót.

-Szeretnéd.-bökött oldalba Louis.Csak kérdően néztem rá, de válasz ként csak vállat vont. Nem tudom mire értette, de mindegy is.

A délutánt a szobámban töltöttem, pakolásztam, zenét hallgattam, olvastam és a szokásos; Twitter. Egy tök lapos délután. 

Épp befejeztem a 15. fejezetet amikor megkordult a gyomrom. Felpattantam az olvasófotelemből, lementem a konyhába kaját csinálni magamnak. Kivettem egy tányért a szekrényből, közben dúdolgatni kezdtem magamban egy számot amikor feltűnt a nagy csend. Feltűnően nagy csend. Ekkor észrevettem egy cetlit a hűtőre tapasztva egy hűtőmágnessel.

' Elmentünk a srácokhoz.. 8 fele jövök. Kaja a sütőbe.. Apa este jön. 

Eleanor X  '

Különösképp nem lep meg hogy megint eltűntek. Általában ha itthon vagyok, ők elmennek valahova 'szórakozni'. Mintha olyannyira zavarnám őket bármiben is (-.-) 

Megkajáltam aztán letusoltam, fogat mostam és bebújtam az ágyba. Megnéztem egy filmet aztán eszembe jutott a bál amitől görcsbe rándult a gyomrom. Valami oknál fogva ahányszor a kiakasztott ruhára néztem-ami a szekrényemről nézett vissza rám- ideges.. inkább izgatott lettem. 

A fal felé fordultam és megparancsoltam magamnak, hogy semmi para.. és alvás.